Azt hiszem minden apuka életében meghatározó élmény, amikor gyermeke először óvodába megy. Meg kell tanulnunk, hogy itt nem a munka – tömegközlekedés – család és barátok megszokott inerciarendszerében zajlik a társas érintkezés. Igen, ez egy más világ. Kezdő óvodás apukák óvodai nyelv- és illemtankönyve következik most:

I. lecke: Köszönés, a kommunikáció kezdetei

1. Az oviban minden szülő tegeződik egymással!
  Az óvodai szülő-szülő kommunikáció meglehetősen demokratikus. Itt nincs arisztokrata, vagy szolga, főnök vagy beosztott, úr vagy domina alá-fölérendeltség. Itt mindenki tegeződik. Általánosságban a „Szia!” vagy „Sziasztok!” formát használjuk! Kerüljük a „Helló!, Hellóztok!” vagy a „Hi!” köszönést! Ezek az óvodai kommunikációban egyáltalán nem használatosak. Gyakran előfordul, hogy az ovistársat a nagymama vagy a nagypapa hozza az intézménybe. Persze itt nem adekvát a „sziázás”, de kerüljük a „csókolom!” kifejezést is, inkább használjuk a napszaknak megfelelő „Jó reggelt!”, vagy „Jó napot!” szókapcsolatokat.

2. Bratyizni kell!
  Óvodai alapvetés, hogy a szülő-szülő viszonylatban bratyizni kell. Ez is teljesen különbözik más társas érintkezési formától, hisz a postán a sorban, vagy a közértben a pénztárnál általában nem szoktunk az előttünk vagy mögöttünk állókkal hosszas eszmecseréket folytatni. Az óvodában ez pedig szinte kötelező. Nem érdemes előre kezdeményezni a verbális kommunikációt, úgyis lesz egy anyuka, aki „jaj, de cuki a fiad pólója, ezt hol vettétek?” nyitókérdéssel elindítja a beszélgetést. Anyuka-anyuka viszonylatban ebből aztán gyakran alakulnak ki hosszabb beszélgetések, szakszóval „pletyizések” is. Nem ritka eset, hogy anyukacsoportok az óvoda előtt összeverődve akár több órán keresztül is képesek szóval tartani egymást. (Általában ez a még gyesen, gyeden lévő anyukákra igaz. Ha visszamennek dolgozni, az óvodában töltött percek száma radikálisan lecsökken.)

Kezdő óvodás apukák figyelem! Az óvodai bratyizás nem felhívás táncra! Ne próbáljunk meg tehát azért rögtön ráröppenni a Zsizsik Zsolti anyukájára, mert megdicsérte a fiúnk zokniját!

3. Az óvónénivel soha nem tegeződünk!
  Amennyire demokratikus az óvodai szülő-szülő kapcsolat, annyira hierarchizált az óvónő-szülő kapcsolat. Igen, el kell fogadnunk, hogy az óvodai táplálkozási lánc csúcsán az óvónő van. Az ő személye szent és sérthetetlen. A velük való kommunikáció tehát mindig a „Jó napot óvónő!” formulával indul. Sőt, néhány hét elteltével már hozzátehetjük az óvónő nevét természetesen a néni kiegészítéssel együtt, tehát helyesen így: „Jó reggelt Kriszta néni!”

Kezdő óvodás apukák figyelem! Bármennyire is kihívó egy huszonéves óvónő személye, semmi haverkodás, semmi mókázás, pláne nem „Helló szöszke! Jössz egy apró gyömöszre?” tekintet!

4. Az óvónők soha nem szólítják nevükön a szülőket!
  Az apukák számára az egyik legnagyobb reveláció az óvónő „Jó reggelt apa!” köszönése. Igen az óvónők mindig, de mindig apát mondanak, ha megszólítanak. „Apa! Ugye tudja, hogy holnapra kell a csoportpénz.” Ez kezdetben mókás, hiszen eddig apának csak a gyermekünk nevezett, de aztán hamar megszokja az ember, néhány hét múlva már fel sem tűnik.

Kezdő óvodás apukák figyelem!Az óvónők „apa” megszólítása sem arra szolgál, hogy a huszonéves óvónőt gyermekünkként a keblünkre öleljük!

Mai tananyagunkban elsajátítottuk a köszönés és az óvodai verbális kommunikáció alapjait. Következő leckénkben az óvodai öltözködés körülményeit fogjuk átvenni.