Angolul beszélni alap, olyan evidencia ma már, mint a zsebkendőbe köhögj, tüsszents, meg a cipőkötés (nagycsoportban). A polgári lét alakformáló törekvéseinek fontos stációi, melyekhez azonban olyan nem kívánatos dolgok is tapadtak anno, mint a gimnáziumi cigarettázás, imponálás ordenáré viccekkel, meg az orosz érettségi.
A hidegháború idején szocializálódott apuka a csurkapistai se nem jobb, se nem bal elv alapján nem csak oroszul, angolul sem tanult meg, így legnagyobb gyermeke nyelvi korrepetálását könnyed karmozdulattal utalja anyuka hatáskörébe. Így felszabaduló idejében pedig igen magas szintű német nyelvtudásával menőzik, nyelveket korukból adódóan nem tanuló kisebb csemetéi előtt. G. gyereknél először lerakja az alapokat: der, die, das.
- Nézd fiam, a németben a főnév három különböző nemű lehet. Az -ung, -eit, -heit, -keit, -schaft-ra végződő mind…
- Apa hagyd már ezt abba, kicsit sem érdekel – mondja G. gyerek, majd ott hagy a nagy tudásommal és kicsi lányommal a konyhában. És ekkor jön a nem várt meglepetés, az óvodás kislány releváns kérdésének formájában tovább fűzi a témát: és ágy, az is lehet?
Apa élből lefuttaja a szoftvert, das Bett, persze a hímnemű és nőnemű szavak még csak-csak értelmezhetőek, de az, hogy semmilyen nemű? Így próbált okoskodni, de azért visszakérdezett. Mire gondolsz?
- Hát, hogy lehet-e ágy, úgy értem, hogy akkor lehet-e egy főnév ágynemű?

(Bettwäsche? Hát éppen lehet.)