Gyerekek, ébresztő, gyerünk megkeresni, hogy mit tojt a nyuszi! De siessetek ám, mert úgy egyeztem meg a nyuszival, hogy ha öt percen belül nem találjátok meg a kosaratokat, akkor mindent én falok fel. Igen, az idén is.
Szóval a nyuszi. Most már nagyok vagytok, úgyhogy pontosan tudjátok, hogy a nyúl nem tojik tojást. Főleg nem pirosat, legfeljebb ha belső vérzése vagy aranyere van, de erre a problémára térjünk vissza húsz év múlva. Szóval, ahogy már anyátok mondta, a nyúl igazából nem nyúl, hanem ugyanaz az angyalka, aki karácsonykor is hozott nektek ajándékot a Jézuskától. Csak az a szokás, hogy ilyenkor beöltözik nyúlnak, nagy álfüleket ragaszt magának, és úgy tesz, mintha tojna. És nemcsak tojást, hanem csokibárányt, marcipánrudat és gumicukrot is. Hogy ti is örüljetek, amiért a Jézus bácsi feltámadott.
A Jézus bácsi igazából ugyanaz a Jézuska, aki karácsonykor megszületett, csak elég gyorsan megnőtt, alig több mint három hónap kellett hozzá, ez is mutatja, hogy ő egy csodabácsi. Most azért támadt fel, mert tegnapelőtt a csúnya bácsik bántották, de most már megint jól van, ezt ünnepeljük ma. És ezért küld nektek édességet a nyuszinak öltözött angyalkával. Reméljük, az angyal útközben nem dézsmálta meg a csokit, de ne féljetek, az angyalok általában nem szeretik az édességet, mert félnek, hogy a fognyűvő manók beköltöznek a fogaik közé. Hogy is nézne ki egy angyalka egy csomó fognyűvő manóval a szájában?
Igen, a nyúl a Papának is hozott ajándékot, méghozzá egy nagy sonkát. Na jó, ezt konkrétan nem az angyalka hozta, hanem együtt vettük a piacon. Csak az történt, hogy amikor a piacon voltunk, akkor az angyalka belebújt a Papa ujjaiba, szemébe és orrába, hogy segítsen kiválasztani a legütősebb sonkát. Úgyhogy az angyalka a Papa ujjába bújva végigtapogatta az összes sonkát, mert a húsvéti sonka komoly dolog, a lehető legkomolyabb, és szükség van egy jó angyalra, hogy ne sózzanak a Papára valami gyorspácolt vacakot a becsapós bácsik. Pöp fiam, ezt jól jegyezd meg, a férfinak értenie kell a sonkához. Szóval a nyuszi azt hozta a Papának, hogy segített neki megszerezni a legszebb sonkát a kerületben. Na most egy hónapig sonkát fogunk enni, mert a legszebb sonka egyben a legnagyobb is volt, pont annyi kiló volt, mint a Pöp, viszont a Pöpöt mégsem főzhetjük meg. Tényleg nem, csak fenyegetőzni szoktam vele, amikor szétkeni a vajat a billentyűzeten.
A Mama meg szintén csokit kapott, hogy szép nagy legyen a feneke, meg azt, hogy lereszeltem neki a tormát. Pöp fiam, majd te is megtanulod, hogy a legnagyobb szívás az életben karácsonyfát befaragni a talpba, illetve tormát reszelni.
Na, megtaláltátok? Látjátok, ezért kellett tegnap a parkban kitépkedni az összes füvet, meg veszekedni a kerületőr bácsival emiatt. Ha nincs fű a kosárban, nincs hova tegye a nyúl a tojásokat. Ne faljatok fel rögtön mindent, mert nincs kedvem megint az ügyeletre rohangálni, mint Mikuláskor! Azt a foltos tojást meg ne egyétek meg héjastul, az nem csokiból van, igen, az az, amit tegnap festettünk. Hát igen, nem lett valami szép, mert a tojásfesték a tojást nem fogja meg, csak a kezünket és az asztalt, ez is az élet egyik alapigazsága. De legalább mi festettük.
Szóval akkor vegyük át még egyszer: A Jézuska megnő és feltámad, ezért az angyalkát beöltözteti nyúlnak. Az hoz nekünk csokit, segít nekünk sonkát venni, és azokat a tojásokat, amiket tegnap befestettünk, beteszi a fészekbe. Holnap meg ezeket a tojásokat odaadnánk a locsolóknak, ha nem lenne muszáj Ürömre menni nagyanyátokhoz és nagyapátokhoz, akik simán leharapnák a Papa fejét, ha nem látogatnánk meg őket. Nem, az „Elromlott a kocsi” című mesét a múltkor már elmeséltük nekik, most muszáj menni. Hogy néznék ki fej nélkül?
Hát igen, ez az egész nem túl logikus, de szerencsére nektek, gyerekeknek még női agyatok van, nem is tudjátok, hogy mi az a logika. Pöp, te majd idővel megtanulod, Buftu, te így maradsz, de pont ezért fogsz tetszeni tízegynéhány év múlva azoknak a pattanásos, zsíros hajú kisköcsögöknek. Később meg annak a piszok, zsivány gazembernek, aki feleségül vesz.
