Új poszt a Paparázón! Nyomom a billentyűzetet kábé azzal az ambivalens érzéssel, ahogy George Lucas várhatta a hosszú csend után a Star Wars 7 bemutatóját. Itten a honorból befolyó összeg várhatóan valamivel szerényebb lesz, az analógiát is csak azért erőltetem tovább, mert mégiscsak Lucas úr mutatott példát arra, hogyan lehet méltósággal alkalmazkodni ahhoz a kellemetlen adottsághoz, hogy hőseid jelentősen megöregedtek, ráadásul életük sztorijához alig van már közöd, egykor volt tekintélyed romjaira alapozott, de nagyszerű meglátásoknak gondolt észrevételeidre pedig gyakorlatilag nincs fogadókészség.

E rövid, és némileg körülményes evokáció után jöjjön most a nagy megfejtés: kamaszkor = az Erő ébredése. A kalandvágyó ifjúkor olyan térben és időben szétterülő jelenség-komplexum, amely számomra az Androméda-köd áttekinthetőségével vetekszik.

Életünk és lakás célú ingatlanunk zenitjén éjszakai sötétben (hitvesi ágyunkban felriadva) már többször észlelünk pontszerűen felfénylő kisebb-nagyobb bulibáró csillagokat, akiknek ugyan se nevét, se eredettörténetét nem ismerjük, ám létezésükről közvetett bizonyítékokat őrzünk. A gimnáziumi köznyelv szerint ők a „spanok”.

A. és G. gyerek rendkívül szerteágazó ismeretségi hálót font az elmúlt években efféle spanokból, asszonykámmal ügyetlen légyként vergődünk e szövevényben. Talán még éjjel fél 3 sem múlt el, amikor apró neszezésnek jóindulattal sem nevezhető régi jó barátunk, az okádás hangjai ébresztettek. Még álomittasan is meg tudtam állapítani, hogy ennek eredője nem én vagyok, a zaj nem egy messzi-messzi galaxisból, hanem a szemközt lévő kis wc-nkből hallik.

Nos, az arcocskák nagy szerencséjére nem az a gumibotját markolászó pártállami rendfenntartó vagyok, aki azonnal a tett helyszínére érkezik, hogy a tárgyra térés előtt széles vigyorral érdeklődjön: na, hogy vagyunk, hogy vagyunk? Hanem az a gyáva pártállami rendfenntartó, aki eltolja magától a problémát, szolgálaton kívül helyezi magát, tehát gyorsan visszaaludtam.

Másnap reggel, a helyszíni szemle után megállapítást nyert, hogy ismeretlen tettes cselekménye elkövetésekor nem volt abban az állapotban, hogy pontosan célozhasson, G. gyerek egyébként önfeláldozó, a nyomok eltüntetésére tett erőfeszítése pedig igen viszonylagosra sikerült.

A két fiam szembesítése során arra is fény derült, hogy egy bizonyos József nevű úr − aki a hajnali órákban jó ütemérzékkel, frissen, kipihenten távozott − sóhajtotta tele a klotyót. Néhány nappal később pedig a gyerekszoba szőnyegének gyomorsav marta foltja cáfolta azt az egyébként laboratóriumi kísérletekkel még nem igazolt tézist, miszerint egyszeri hányás után a fej mellé odakészített lavór tökéletes védelmet nyújt az ismétlődő fordított perisztaltikus löketek maradó eredményei ellen.