Bubuluc Pöp másfél éves kisfiú. Pontosabban már nem olyan kicsi, legalábbis mindent megtesz, hogy méretben és izomerőben behozza a nála két évvel idősebb Buftut.

  Pöp igazi férfi: lényegében csak a női mell (főleg az anyjáé, de néha másokét is megpróbálja megfogdosni), az evés és a rosszalkodás érdekli, ezek viszont nagyon. Pöp bármit megeszik, de kedvencei a különféle szalonnák, kolbászok, sült húsok és persze az édességek. Órákon át képes jóízűen falatozni, ezért ha nincs időnk vele foglalkozni, gyakran kiteszünk elé egy nagy tál húst, s azzal jó ideig elvan.

  Beszélni egy árva szót sem tud (azon kívül, hogy bábá, güjigüju és tá), de nincs is szüksége rá: ha akar valamit, odamegy, és elveszi, legyen szó kalapácsról, tortáról vagy fényképezőgépről. Ha valami magasan van, odatol egy széket, onnan felmászik az asztalra, ott feláll egy lábos tetejére, és lerántja. Kedvenc tartózkodási helye egyébként azt ebédlőasztal teteje: ott mindig talál valami kaját, morzsát, maradékot, emellett jól beláthatja a terepet.

  Pöp különösen nagy érdeklődést mutat a drága és/vagy veszélyes dolgok iránt: rajong a konnektorokért, lefolyótisztítókért, laptopokért, számítógépekért, CD-lejátszókért, telefonokért és mindenért, amit egy mozdulattal tönkretehet, a lehető legnagyobb károkat okozva. Természetesen mindig ott akar lenni, ahol épen nem szabad – megállítani pedig nem lehet.

  Pöp az a fajta ember, aki a formabedobálós játékoknál magasról tesz rá, hogy a kör alakú lyukba a kör alakú forma való: simán beerőlteti, bekalapálja, beveri a kockát is bárhová, tehát a saját szempontjából tulajdonképpen igaza van. A játékai persze nem élnek túl sokáig, de Pöp nem is ragaszkodik ahhoz, hogy játékokkal játsszon; sőt, őt alapvetően a papa és a mama használati tárgyai érdeklik, nem holmi piros meg kék izék.

  Buftu és Pöp alapvetően jól kijönnek egymással. Érdeklődési körük teljesen különböző, és a természetük is tök ellentétes. Néha persze egy-egy markolóalkatrész kapcsán – amit Pöp szétszedni akar, Buftu pedig a hajába tenni csatként – kitör a családon belüli erőszak, ilyenkor Pöp ököllel támad, Buftu pedig sunyi lányos módon karmol, kapar, huzigál és bökdös. Az erőviszonyok egyelőre kiegyenlítettek, de Pöp növekedése alapján legfeljebb fél év múlva szegény Buftu élete egész hátralevő részére hátrányba kerül. Mondjuk is neki, hogy addig verje Pöpöt, amíg megteheti.