Súlyos problémát jelent egy apuka számára, hogy nem tarthatja otthon a gyerekeket úgy 30-40 éves korukig, amíg felkészülhetnek a rút külvilággal való szembenézésre. Sajnos időnként ki kell mozdulni velük otthonról, és nem csak a játszótérre, hanem – családszervezési okokból – vásárolni, ügyet intézni, rövid találkozókra is, hiszen logikus, hogy ha már úgyis el kell mennünk szívni, legalább addig tehermentesítjük otthon az asszonyt. Így aztán a gyerekek lassan megismerkednek Budapest szépségeivel, s nagy fantáziára van szükségünk ahhoz, hogy ne akarják felkötni magukat négyévesen.

Angyalföld

  Nemrég Buftufal Esztergom felé vonatoztunk. A vonat megállt a XIII. kerületi susnyásban is, s egy kellemes hang bemondta: „Budapest, Angyalföld megállóhely”. Buftu szerencsére még nem irtózik a panelházaktól, sőt a név nagyon megtetszett neki, úgyhogy egyből hosszú mesét költött hozzá: Angyalföldön laknak az angyalok, a hely róluk kapta a nevét. Ennél a megállónál az emberek nem szállhatnak le a vonatról, csak az angyalok jöhetnek-mehetnek, például karácsonykor ezzel a vonattal hozzák a fát. Azokban a magas házakban laknak a nagy angyalok, az alacsonyabbakban a kisebbek, akik csak kevesebb karácsonyfát és ajándékot bírnak el. Nem lányom, itt nem angyalok, hanem öreg komcsik laknak, mondtuk volna neki, ha nem lennék ilyen áldott jó lelkek, de aztán inkább kiegyeztünk az angyalokkal.

Parlament

  Buftu még alig tudott beszélni, amikor az Országház előtt mentünk el, s mutattam neki, hogy nézd azt a nagy házat, abban laknak a csúnya bácsik. Ezt aztán valószínűleg egy életre beleívódott az agyába, mert azóta akárhányszor arra járunk, mindig a csúnya bácsikat emlegeti. Valahogy úgy képzeli el az épület belsejét, mint a Zöld Disznóban szereplő Szalonna testvérek rablóbandájának főhadiszállását: ott garázdálkodik Szalonna 1, Szalonna 2. Szalonna 3… Szalonna 386, s velük vannak a tüzet fújó hatlábú kutyáik is. Később igyekeztem elmagyarázni, hogy ez nem egészen így van, s hogy a politikai participáció fontos és nemes dolog, de már késő volt, s amúgy is, az ő valóságértelmezése talán ez esetben reálisabb. Nemrég próbáltam rábeszélni, hogy jöjjön be velem megnézni a magyarok koronáját, de nem hajlandó, mert egyrészt fél a csúnya bácsiktól, másrészt pedig csak a királylányok koronája érdekli, a királyoké nem.

Nyugati téri aluljáró

  Na, itt kell felkötni a gatyát, ha nem akarunk életre szóló lelki sérüléseket okozni a gyereknek. Ezért hát tisztázni kell, hogy a Nyugati téri aluljáró egy külön ország, ahol egy teljesen bolond király uralkodik. S mivelhogy a király bolond, az alattvalói is vagy bolondok, vagy megpróbálnak úgy tenni, hogy ne lógjanak ki a sorból. A zenés hittérítők, vándoprédikátorok, veszekedő cigánykurvák a hivatalos udvari bolondok, nekik az a feladatuk, hogy hülyeségekkel szórakoztassák a királyt. A hajléktalanok igazából az ország előkelőségei, hatalmas, fényes palotákban laknak, de nappalra befekszenek a falak mellé, mert minél nyomorultabban tudnak kinézni, a király annál több aranyat ad nekik. Amúgy is, ami itt zajlik, az csak merő bolondozás: ha beesteledik, és a király – aki a bérletpénztár nyílásán kikukucskálva figyeli meg birodalmát – elmegy aludni, akkor az árusok, koldusok, kerítők, csövesek, pénzváltók, nepperek, dílerek és egyebek mind elmennek haza a tisztességes házukba, ott rendesen megvacsoráznak, és időben lefekszenek, hogy másnap újult erővel bolondozhassanak.