Szóval ma azt ünnepeljük, hogy a magyarok megverték az ellenség bácsikat, akik parancsolgatni akartak nekik, meg elvenni a csokijukat, játékaikat, könyveiket. Ők akartak parancsolgatni, mint egy király, hogy mikor feküdjünk le, mikor keljünk, mikor mit együnk, meg mihez nem szabad nyúlni. Pedig csak a Papának és a Mamának szabad parancsolganiuk, az ellenség bácsiknak nem. Szóval csúnya, rossz bácsik voltak ezek az ellenség bácsik, mindenféle rosszaságot műveltek a magyarokkal.
Hogy kik azok a magyarok? Hát mi vagyunk. Nem, nem csak mi négyen, hanem mindenki, aki a közelben lakik. Még az ürömi öregapáék is, bár az ürömi nagymamádat nézve néha vannak kétségeim. Meg akik a Balatonon laknak, azok is magyarok, kivéve, akik nyáron laknak ott, mert azok az ellenség bácsik kisfiainak meg kislányainak a kisfiai meg kislányai. Nem, ők már nem akarják elvenni a csokinkat, azóta kibékültünk, mint ti szoktatok veszekedés után.
És azok a magyarok, akik nem kínaiak. Tudod, akiknek nyi haóval szoktál köszönni, ha nem bújik beléd a nemköszönő manó. Akik azt a finom sült fagyit csinálják. Szóval ők nem magyarok. Meg a fekete bácsik sem magyarok. Az ellenség bácsik nem voltak fekete bácsik, meg kínaiak sem, nem is tudtak jó sült fagylaltot csinálni, hanem nagyjából úgy néztek ki, mint mi, csak nem lehetett érteni, amit beszéltek. Ezért is csináltak annyi zsiványságot
Szóval akkor a magyarok azt mondták, hogy elegünk van belőletek, ellenség bácsik, most hazazavarunk benneteket, és ezentúl mi mondjuk meg, hogy mikor fekszünk le, meg hogy mihez nyúlunk. És a magyarok felvették a piros huszársapkát, meg a kokárdát – igen, ők felvették a kokárdát, és nem hisztiztek, hogy nem akarják kilyukasztani a kabátjukat, mint te –, és jól elagyabugyálták őket. A legbátrabb közülük egy Petőfi Sándor nevű bácsi volt, ő találta ki azt a verset, amiben az van, hogy „Ej mi a kő! tyúkanyó, kend, A szobában lakik itt bent?”. Nem, azt nem a Papa találta ki, csak régen azt hazudta, hanem igazából a Sándor bácsi. De amikor a magyarok felvették a piros huszársapkát, akkor nem a tyúkanyóról írt verset, hanem arról, hogy gyerünk magyarok, verjük el jó alaposan az ellenséget! Szóval nagy verekedés volt, nagyobb, mint amit a Pöppel szoktatok csinálni, és az ellenség bácsik jól elmenekültek.
És most ennek a nagy verekedésnek van a szülinapja. Tortát nem sütünk neki, mert a verekedés nem eszik tortát, viszont rajzolunk neki egy zászlót, az lesz az ajándékunk. Nem, nem lesz szomorú, mert sok-sok zászlót kap, és a verekedések nagyon örülnek a zászlóknak.
