A tudomány nemcsak a világ fejlődésének motorja, életünk (és halálunk) kényelmesebbé tételének záloga, hanem kullancs-szempontú megközelítésben a kiskorúak izgalmának és undorának non plus ultrája is. Mert ugrik, aztán betüremkedik.
Laár András amúgy kitűnő szürreális meselemezének figurája, az ugró-bugró bábony, aki a hipertérben pattogva egyszerre több diáklányra is képes rávetődni, A. és G. gyerekből automatikusan hívta elő a kullancs asszociációt. (Felnőttek egy jól körülhatárolható csoportja is szokott ugró-bugró bábonyt játszani, de róluk nem Laár mesél, hanem rendőrségi jegyzőkönyvek.)
A kullancs mítikus szörnye lábon érkezett a családi hajlékba, egészen pontosan egy vádlin. G. gyerek egy komolyabb orvosi beavatkozás elszenvedőjeként (többszöri kéz operáció) korábban már megismerkedett a %-ban kifejezett rokkantsági fokokkal és összegekkel, miután kiderült, hogy minden iskolás alanyi jogon biztosított. (9%-os rokkantságig 3000 forint jár.) Hiába jeleztük, hogy nem ez a meggazdagodás helyes útja, váltig állította, hogy az osztálytársnője már hétszer törte el a saját kezét, és érdeklődött, hogy mennyit fizet a kullancs.
A kullancs egyébként nem is benne volt, hanem a húgában, s miután kiderült, hogy a kullancs nem fizet alapesetben semmit, tehát a maga 3000 forintjával továbbra is ő számít a család legravaszabb kasza királyának, megnyugodott.
Mivel Lábszár apuka minden hülyeséget alapból benyal, ezért egy e-mailben terjedő, új és garantáltan hatékony gyógymóddal nyitott, ám mivel a megnyálatott gyufa baromira nem csalja/-ta ki a kullancsot, így a megnyálazatlan csipesszel okozta a vérszívó halálát.